Titkok hete

A mai bejegyzés láthatatlan tintával íródik mert csak olyan dolgokról tudnék mesélni amiről nem lehet. Ezért sajnos a heti bejegyzések csak később lesznek feloldva a titkosítás alól.

Jó éjszakát!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kecskemét ismételve is jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A kirándulás nagyon jól sikerült. De kezdjük az elején.

Reggel lassan gyülekeztünk, így be tudtam fejezni a csomagolást és össze készítettük az ebédes csomagokat. Atával megterítettünk reggelihez és vártuk a többieket. 9 órakor indultunk és kb. 10.20-ra érkeztünk meg. Már reggel látszott, hogy az időjárás kegyeibe fogadta a kirándulást és nagyon jó időnk lesz. Leszállásnál megbeszéltük, csak az tud bemenni az állatkertbe aki megtudja vakarni a zsiráf nyakát. Jutka(piros-tornás) mindjárt hozzá tette nem elég a nyakát a füle tövét kell. (a bejárat két faragott méretarányos zsiráf).

Hamar megszületett a haditerv, ha egymás nyakába állnak a legfelső eléri. A nagyok neki is gyürkőztek. Aztán bevallottuk, hogy csak vicceltünk. A többség, megkönnyebbült.

Aztán elindultunk a nagy útra. Velünk volt Barnus, aki az olvasás terhét vette le a vállunkról, minden állatnál felolvasta a gyerekeknek az állatokról szóló kiírásokat. Változatlanul nagyon tetszik, hogy nagyon közel lehetünk az állatokhoz, nem úgy mint a Fővárosiban. Idei szerzemény a puputeve, "őt" is egészen közelről csodálhattuk meg.

Az állatsimogató előtt Barnus felolvasta a viselkedési szabályokat, aminek a végén az volt: " Ha kijöttél a csapnál moss kezet."

Bementünk, simogattunk, kijöttünk csakhogy a csap nem folyt. Milyen szerencse, hogy megcsináltuk a sétazsákot, ugyanis abban van kézfertőtlenítő.

A parkban aztán megebédeltünk és még egy nagyot játszottunk is a játszótéren. A buszon visszafele többen is aludtak. A buszon egyébként volt egy "potyautas" is Rozi a buszvezető kislánya aki végig velünk tartott és összebarátkozott a lányainkkal.

Remélem Ti is jól éreztétek magatokat, én a magam részéről igen, és Klári néni és Kriszti néni is.

Aki jön, még azzal reggel találkozunk, aki nem annak jó pihenést, és mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk.

Csupa udvar........

Ma 4 csoport ment kirándulni, ketten a barnákkal maradtunk az egész oviban. Rögtön eldöntöttem, hogy reggeli után azonnal kimegyünk az udvarra., ott fejezzük be a tojásokat. Méghozzá birtokba vesszük a hátsó részt így egész délelőtt egyedül leszünk azon az udvarrészen. Szokás szerint Gyula úrra kellett várnunk, hogy végre befejezze a reggelit, aztán megettük a narancsot és irány a szabad. Nagyon jó volt, hogy csak mi voltunk kint és jól elfértünk mindenki tudott hintázni, mászókázni, csúszdázni sorbaállás nélkül. Közben mindenki a maga által megválasztott időben befejezte a tojást, felragasztotta a virágot. Majd amikor Kriszti néni megjött vele folytatták a báránykák ragasztását, sőt Pankával pedig "ügyeskezek" műhely is volt, úgyhogy örömködtünk egész délelőtt.

Sajnos Lulu belázasodott, őt elvitte nagyi haza.

A kirándulásra alig maradunk!!!!!!!!!!!!!

Marci tegnap kimaradt a festésből, de reggel mégis festett tojással érkezett, aminek örültem mert így olvasták a blogot és pótolták a hiányzás miatti kiesést.

Összeírtuk mi mindent kell holnap magunkkal vinnünk, és a szükséges dolgokat alvás alatt össze is készítettük.

Ui. Megígértem Kriszti néninek, hogy beszámolok arról, hogy tegnap Danikánk felkeltés nélkül "száraz" maradt. Nagyon büszkék vagyunk!!!!!!!!!!!!!

Korán tessék lefeküdni!!!!!!!!!!!!!!!! Szép álmokat!

Már sokan szabadságon?!?!?

Még mindig kevesen vagyunk de tudjuk, hogy sokan már szabadságon vannak mától, és van aki lassan már második hónapját töltik.

Csak kevesen hoztak ma tojást igaz azok többet is így szerencsére mindenki le tudott alapozni egy-egy tojást. Négy színből lehetett választani, de egy két csemete kivételével mindenki a piros színt részesítette előnyben.

A nagylányok utána elkezdték kivágni a virágokat, amiket holnap majd ráragasztunk, és végül majd gyöngytollal díszítjük a tojást.

Nagyon hamar eltelt az idő a pingálással így majd nem fél tizenegy volt mire kimentünk az udvarra, végre kabát és sapka nélkül!!!!!!!

Mindenki a homokozót támadta meg- végre- a pénteken összehordott várat folytatták tovább elég kitartóan ásva az alagutat, majd a törpenépség egy perc alatt tette azt tönkre. Azt a le meg a fel, meg a jobbra meg a balra. Mikor beszédre hívtam őket, még jókat mosolyogtak, aztán mikor közöltem, hogy akkor keressenek maguknak másik csoportot meg óvónénit, már lefagyott az a mosoly. Fűt fát ígértek csak ne kelljen.

Ebéd után meg ünnepeltünk Csongi neve napját, mindenki énekelt ajándék dalt, aminek nagyon örültem.

És ha szabad ennyire személyesnek lenni engem is megünnepeltek a 30. szülinapom alkalmából és begyűjtöttem mindenkitől két-két puszit. ( Igen kedves Krisztina Bús Tóthné csak a harmincadik, bizony minden évben újra és újra. Akkor ugyanis megálltam a számolással.)

Holnap folfyt köv és készüljetek a nagy napra.

Krónika...........

Lassan átalakulok krónikássá, aki csak bizonyos időnként tud beszámolni az eseményekről külön-külön versszakokban.

Kedd : az arány nem javult, kevesen vagyunk. Ma egyszerre többféle technikával dolgoztunk, festettünk temperával, gombfestékkel és téptünk-ragasztottunk. Ez látszólag problémás helyzetek sokaságát eredményezné, de persze nem nálunk. a nagylányok folytatták az aranyeső bokrok virággal díszítését kis fecniket kellett összegyűrni és felragasztani. A középsősök folytatták a festést, a kicsikkel pedig ragasztottunk a előre festett bokorra a virágokat.(a virágokat előzőnap a gyerekekkel formalyukasztóval vágtuk ki)

Közben nem mellesleg segítettek Klári néninek a virágok fürdetésében. Az időjárás visszavette téli arcát, így a mai udvar elmaradt, helyette a tornateremben edzettük a jövő olimpikonjait. Van köztük néhány mókuska akiben megvan az " X-factor" :) (Amika, Rolcsi, Dani, Balázs) Egyébként megünnepeltük Bazsi szülinapját, aki immáron túl van az ötödik életévén... Hogy öregszenek, ugye? :)

Szerda:
Ma már csak 15 volt a megjelentek létszáma, Panka is kidőlt a sorból, sajnos, csatlakozott barátnőjéhez. Ma folytattuk a festés gyakorlását, a legkisebbek is gombfestékkel pingálgattak. Ma többen, többször is nekifutottunk a labirintus játéknak, én az esélytelenek nyugalmával foglaltam el a megtisztelő utolsó helyet. Az udvar kapui ma is zárva maradtak így tehát folytatódott a tegnapi testmozgás-, mozgáskultúra- csiszolása, egy kis drámajátékkal megnehezítve a porontyok dolgát. Korisainkat ma Kriszti néni kísérte el.

A mai bejegyzés azért tér el talán a többitől, mert a nagy fiam a szöveg második felénél átvette az irányítást, így íródeákom is van most már.

Időhiány..............

Hol? Kinél? Hát nálam!!!!!!! Sajnos folyamatos időhiányban szenvedek. De gondolom ezt rajtam kívül sokan elmondhatnák még. Ezért maradt el néhány bejegyzés de most igyekszem pótolni.

Április 7. csütörtök:

Ugye készültünk az utolsó Bon-bon koncertre a Csilibe. Sajnos azonban aznap mindösszesen 14-en jöttek reggel oviba. Hamar megszületett a gondolat, mi lenne ha elvinnénk a zeneovisokat magunkkal, hogy ne vesszen kárba a hely. Gyorsan szóltam minden óvónéninek, akik támogatták az ötletet. A koncert szokás szerint fantasztikus volt. Pomázi Zoltán a Bojtorján együttes vezetője, Halász Judit dalainak szerzője adott koncertet. A gyerekek is felnőttek is nagyon élvezték, sok dal ismerős volt a kicsiknek, is annak ellenére, hogy mi kicsit idősebbek hamar megállapítottuk, hogy ez a "mi" zenénk. Velünk tartott egyébként Eszterke is és ja persze anyukája is. (Panni és Dani tesója)

A kisasszony is nagyon élvezte, tapsolt, táncolt anya ölében, aztán amikor elfáradt egy szempillantás alatt elaludt.

Pénteken aztán befejeztük végre a lovacskákat. Nagyon kitartóan és sokat dolgoztak rajta. Egész héten örömmel tapasztaltam, hogy sokat segítettek egymásnak. A nagylányok, ide értve Julcsit és Petrát is türelemmel igazgatták a kisebbeket. Néha az volt az érzésem, hogy nekem csak a felügyelet a feladatom, mert a lányok ügyesen besegítettek nekem. Így hát véget értek a lovas hetek.

Nagyon sokat "tanultunk" sok újdonságot tudtam meg én is.

Hétfő: Sajnos sokan beteg még mindig ma is csak 15-en voltunk ami nálunk igen ritka. Csendes délelőttünk volt, hamar kimentünk az udvarra, bár lebecsültük a szelet.

Még a múlt héten elhatároztuk, hogy az egyik hátitáskát kinevezzük "sétazsáknak", amit minden séta, kirándulás alkalmával magunkkal viszünk. Kigondoltuk és felírtuk egy papírra mit tennénk bele, mire lenne szükségünk.

Ma magunkhoz vettünk némi pénzecskét és a listát amire összeírtuk a szükséges kellékeket és elmentünk, megvenni a R.-be. Ott nagyon kedvesen fogadtak bennünket és még fizetni is a gyerekek fizettek a pénztáros néni pedig, komolyan is vette és velük "számolt el.

Na ennyi mára mert most is elfogyott az idő, és persze a tinta a tollamból.

Ui.: Lehet mesével készülni, alvás ellőtt lehet előadni, ha valaki szeretné.

Álom délelőtt

Hogy miért?

Mert ma minden úgy zajlott ahogy az abban a bizonyos nagykönyvben meg van írva. Csendesek voltak nem kellett senkit sem figyelmeztetni arra, hogy halkabban játsszon. Korán elkezdtünk átöltözni a nagy tornához, hogy hamar tudjunk udvarra menni. Mindenki teljesen önállóan és gyorsan öltözött. Még a torna alatt is nagyon jók voltak, figyelmesen végezték a feladatokat, pedig 4 csoportban dolgoztak, különböző feladatokkal.

A picikkel néha voltak gondok, persze ez az életkorukból adódik, ők bolyongtak a csapatok között ahol éppen kedvük volt bekapcsolódni. Ez azonban nem okozott gondot csak néhányuknál,

Pl.: szélvész hercegnőnél.

Az udvaron szokás szerint együtt játszottak, amit egyre többen vesznek észre és jegyeznek meg.

Délután én a kékeknél helyettesítettem, amit nem igazán értettek, Niki többször is megkérdezte, hogy akkor már nem is leszek többet velük?

Dehogynem el nem cserélnélek benneteket!!!!!!!! Mondtam mire nagyon megörült. Kolo még azért az udvaron többször átjött, hogy biztos legyen abban, hogy nem lettem hűtlen.

Csütörtökön lesz az utolsó Bon-Bon koncert 9 re megyünk gyülekező félkilencig.