Csak kevesen hoztak ma tojást igaz azok többet is így szerencsére mindenki le tudott alapozni egy-egy tojást. Négy színből lehetett választani, de egy két csemete kivételével mindenki a piros színt részesítette előnyben.
A nagylányok utána elkezdték kivágni a virágokat, amiket holnap majd ráragasztunk, és végül majd gyöngytollal díszítjük a tojást.
Nagyon hamar eltelt az idő a pingálással így majd nem fél tizenegy volt mire kimentünk az udvarra, végre kabát és sapka nélkül!!!!!!!
Mindenki a homokozót támadta meg- végre- a pénteken összehordott várat folytatták tovább elég kitartóan ásva az alagutat, majd a törpenépség egy perc alatt tette azt tönkre. Azt a le meg a fel, meg a jobbra meg a balra. Mikor beszédre hívtam őket, még jókat mosolyogtak, aztán mikor közöltem, hogy akkor keressenek maguknak másik csoportot meg óvónénit, már lefagyott az a mosoly. Fűt fát ígértek csak ne kelljen.
Ebéd után meg ünnepeltünk Csongi neve napját, mindenki énekelt ajándék dalt, aminek nagyon örültem.
És ha szabad ennyire személyesnek lenni engem is megünnepeltek a 30. szülinapom alkalmából és begyűjtöttem mindenkitől két-két puszit. ( Igen kedves Krisztina Bús Tóthné csak a harmincadik, bizony minden évben újra és újra. Akkor ugyanis megálltam a számolással.)
Holnap folfyt köv és készüljetek a nagy napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése