.....és felrepültem a holdig.........

A heten ismét nagyon sok dolgunk van, volt, és lesz még.

Kedden vendég volt "háznál" méghozzá Klári néni az iskolából. Az én szívem repesett az örömtől, régen sok- sok délelőttöt töltöttünk így együtt, hogy segítsünk csemetéinknek, minél könnyebbé tenni a váltást. Nagyon hamar bekapcsolódott a játékainkba, és nagyon tetszett neki amit látott. Szívesen találkozna velük jövőre a suliban. A lányok tűzmanót készítettek tépéssel ragasztással, a fiúk feladata kemence építés volt. közben természetesen énekelgettünk, verseltünk.

Többen is elmesélték természetesen szigorúan bizalmasan, hogy mivel készülnek holnapra.

Ma reggel nagy izgalommal várták mikor mutathatják meg mit hoztak. A vendégek 9 -re jöttek, addig bizony türelmesnek kellett lenni. Állíthatom nagyon nehéz feladat.

Végre megjöttek és belevághattunk. Nagyon ügyesek okosak és határozottak voltak, a bemutatókat mese követte, aztán csoportokban dolgoztak tovább.A feladat az volt, hogy tervezzenek és készítsék el a kutat, kemencét (más technikával mint tegnap) és egy fészket. A felnőttek is csatlakoztak egy egy csapathoz, és segítettek.

nagyon jól éreztük magunkat.

Amikor mindenki elmondhatta mi tetszett neki a mai napban a legtöbben azt mondták, hogy jó volt együtt készülni a mai napra apával és anyával!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Itt szeretném megragadni a lehetőséget hogy megköszönjem a segítségeteket. A bemutatókon pontosan látszott komolyan vettétek a feladatot a gyerekek rengeteget tanulhattak egymástól is.

Még egy fontos dolgot meg kell említenem, hogy sokan gazdag tisztasági csomaggal leptek meg mindnyájunkat!!!!!!!!!!!!

és újra sok nap

Sajnos most is elvagyunk maradva pedig igyekeznénk de hát az a fránya idő!!!!!!!!!!!!

Azzal mindig bajban vagyok.

Igazán jól, és tartalmasan telnek a napjaink.

Az elmúlt hét Erzsébet jegyében telt. Itt említeném mindjárt, mert rövid az eszem, hogy gőz erővel tanuljuk, hol lakunk. Sokan már egészen biztosan tudják. A leggyorsabb és legügyesebb, aki pontosan jegyezte meg a feladatot, Pöttöm volt, de már nem szívesen hívom így, mert Ő már egy igazi nagylány!!!!Ráadásul mint azt tudjuk, nekem sok helyen van beépített emberem, és az egyiküktől egészen fantasztikus dolgot hallottam AnnaDóriról.

A Lázár suliban a karácsonyi ünnepen ő is verset fog mondani.

De vissza Erzsébethez. Kedden egy különleges sátán voltunk "Marika" nénivel akivel a templomnál találkoztunk. Nagyon sok érdekes dolgot mesélt amíg végig sétáltunk a fő utcán a sétálóutcán, megnézve az összes szobrot. Közben még azt is megtanultuk, mi a mellszobor. Még én sem vettem észre azt a táblát a végén amin az áll 2010-ben elnyerte a tér a legszebb tér díját pontosabban a Kosuti nyerte el. Jó lenne, ha ez az elnevezés ki állná az idő próbáját és megmaradna mert ez helyi és egyedi sajátosság.

A héten a tűzzel foglalkozunk miközben tanuljuk a hét napjait is.

Kaptak feladatot is szerdára!!!!!!!!!!!

December 5-én Mikulás váltóra megyünk, a Gyulai, leány nevén Stromfeld iskola sport csarnokába. Ugyan a nagyok versengenek, de mi mindannyian megyünk. Részletek majd a faliújságon lesznek.

December 6-án jön a Mikulás, délután a szokásos játszóház lesz fél négytől.

Egy nap... két nap...sok nap krónikája

Sok nap eltelt az utolsó bejegyzés óta. Igyekszem összefoglalni az azóta történteket, persze a teljesség igénye nélkül.

Kis csapatunk változatlan aktivitással él, játszik, okosodik. Élmény minden velük töltött nap.

Ez az ősz csodaszámba megy az időjárást tekintve, hiszen egy két naptól eltekintve szeptember óta gyönyörű szép, sokat tudunk a szabadban lenni.

Teljes gőzzel járnak mindenfelé néha nehéz követni kinek, mikor hova kell mennie. Persze ez az éretté váláshoz hozzátartozik, hogy egyre több "kötelezettségük" van. hihetetlen szerencse és ajándék, hogy ilyen Márta nénink és Judit nénik van, akik elvarázsolják gyermekeinket. Egy szó mint száz éljük a kis nem mindennapi hétköznapjainkat.

Leginkább most az ősszel foglalkozunk, ez határozza meg a dalainkat verseinket beszélgetéseinket, nézelődéseinket.

Két héttel ezelőtt is így volt ez, akkor készítettük az őszi fát, ami csak látszólag volt egyszerű.

Aztán jött a "szünet" mi sárgicák igen csak kevesen, mindössze négyen voltunk, így vendégségbe jöttek a barnácskák. Domi segítségével minden szekrényben polcon rendet csináltunk.

Hétfőn szinte teljes létszámmal kezdtük a hetet, csak egy valaki hiányzott Bence.

Tegnap este aztán megszólalt a telefonom. Ibolya hívott, hogy Bence kórházban van kruppal.

Szerencsére már jobban van!!!!!!!!!!!!

Ma elmondtam a gyerekeknek, akik azonnal telefonálni akartak neki. Megbeszéltük, hogy rajzolunk neki.

Holnap kori, készüljetek

Ja és tényleg benne voltatok a tévében!!!!!!!!!!!!! Zoli bácsi végig filmezte az előző korit amit ma meg is néztünk. Lehet a dvd-t másolni!

És mégis!!!!!!!!!

Ibolya köszönöm !!!!!!!! Meggyőztél és igazad van!!!!!!!!!!!!!!!!!

Napok óta nem írtunk a blogra, aminek természetesen meg volt az oka, hogy mi az, ma már szinte teljesen mindegy. Vagy mégsem?

Az utóbbi napokban sok negatív jelzés érkezett felénk, melyeket aránytalannak és igazságtalannak éreztünk. Mindenki követhet el hibát. Van aki beismeri és van aki ragaszkodik a maga igazához és csak azért sem.

Ma én ezt teszem, beismerem, hogy két dologban nem volt igazam az utóbbi hetekben. Egy problémás helyzetet, nagy valószínűséggel nem kezeltem helyesen, bár ezt én a gyerekekkel szinte azonnal meg is beszéltem, elismertem, hogy rossz döntést hoztam. Kollégáim azt mondták ne legyek ennyire szigorú magammal, az adott helyzetben érthető, miért reagáltam így.

A másik a blog szüneteltetése volt. Nem azzal van baj, hogy adott esetben kritikát gyakoroltok, hanem annak stílusával, megjelenítési módjával nem tudtunk azonosulni.

Egy beszélgetésben ma viszont arra jutottam, hogy mindezért nem kell úgy mond "összbüntetést" alkalmazni".

Tehát megrázzuk magunkat és megyünk tovább.

A héten volt néhány izgalmas dolog az életünkben. Az egyik a szerdai fotózás volt.

Szerencsére senki sem fog hiányozni a közös csoport fotóról, mert Kolos nagy bölcsen mégis úgy döntött, anyával hajlandó bejönni.

Gyorsan, flottul ment nagyon ügyes volt a fotós néni, egyáltalán nem lehetett hallani a hangját mindössze csak annak, akihez éppen beszélt.

Ma Kriszti n énivel dugóval festettek szőlőt, nagyon szép munkák születtek.

Sajnos a kori ma is elmaradt. Erre is rosszul reagáltak néhányan. Tudnotok kell, hogy Gábor bácsi sokszor a saját pénzéből finanszírozza a gyerekek szállítását és edzését, tehát neki elsősorban köszönettel és nem bírálattal tartozunk.

Terveink között szerepel, hogy megszervezzük a gyerekek további korcsolyázását is, hogy novemberben ne kelljen abbahagyni.

Sajnos egy kis negatív hír is van. az utóbbi napokban megsokszorozódott a harapások száma, korra és nemre való tekintet nélkül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Lehet ismét nem jó a reakcióm, de megígértem, hogy ha nem változik semmi, beviszem Móric szájkosarát!!!!!!!!!!(Móric a kutyám)

Bóbita? IGEN! IGEN! IGEN!

Hogy miért is Bóbita?

Tegnap délelőtt meglátogattuk az Adysokat és ott is az elsősöket.

9-től Hetti néni és Timi néni osztályában voltunk Judit nénivel, 10-től pedig Viki néninél, ahol már csatlakozott hozzánk Zita néni, Anikó néni, és Mariann néni is.

Mondhatom nagyon büszkék voltunk!!!!!!!!!!!!

Timi néninél olvasásórán voltunk. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, csillogó szemekkel néztek tanítójukra, aki minden rezdülésüket figyelemmel kísért és dicsért, dicsért, dicsért. ebben az osztályban 9 "mi gyerekünk" van.

Viki néninél matek óra volt, a 2-es számmal foglalkoztak, sok izgalmas feladatot kaptak és kivétel nélkül mindenki hibátlanul megoldotta!!!!!!!!!!!!!! Nem semmi!!!!!!!!!!!!

Viki néni kedvessége most is áthatotta az egész órát, türelme pedig határtalan, mindig kivárta mig a gyerekek rájönnek a megoldásra és a gyerekek ugyanezzel a türelemmel figyelték egymást. Megérdemlik hogy jutalmul padtársat választhassanak maguknak. Ebben az osztályban is 9 "mi gyerekünk" van.

Szóval jó és büszke érzés volt tegnap Bóbitásnak lenni.

Az hogy a két intézmény között nagyon jó a kapcsolat az elsősorban Szilvi néninek köszönhető,kitartó együtt működésünknek az a gyümölcse, hogy csemetéink örömmel és bátran mennek hozzájuk.

Panni!!!!!! Büszke vagyok rá, hogy 4 évig az "pótanyukád" lehettem.

Lilla! Ne aggódj Téged is meglátogatlak Mónika néninél, csak időt egyeztetünk, és rád is nagyon büszke vagyok!!!!!!!!!!

Hősök napja avagy legyőzzük a félelmeket!

Sziasztok!

Ismét a hálón! no nem kezdtem kötni és nem is lettem pókember sőt még halászásba se vágtam a fejszém ! Eltelt az a bizonyos hónap! Rohan az idő! Bárcsak mindig ilyen gyorsan ment volna korábban mint most vagy most is lassúlna le! Bár az az igzság hogy a tegnapi mérföldköves napon jó gyorsan túl akartam esni!

De kezdjünk mindent az elején.

Izgalmas hónapon vagyunk túl! megturéntek az első vizsgálatok mind a babábál mind nálam! szerencsére mindketten jól vagyunk. Bár nem tudjátok mert nemmondtam korántsem volt egyszerű a terhesség! De aztán minden jó ha jó a vége kiderült hogy az összes galibát a kisasszony okozta! Ami mondjuk megkönnyebbülés ha 6 hónaposan azt a kedves reakciót kapod hogy 1. most azonnal meg kell műteni mert epeköved van- holott az nem volt elvileg csak epehomokod-, 2. ha igy haladunk még a májátültetés is szóba jöhet! Szóval ilyen és ehhez hasonló kedves szavakkal nyugtattak az orvosok. Aztán kiderült az igazság, szerencsém volt hogy épp akkor nem volt egy megfelelő donor ...minden rendben van velünk szerencsére!És innnentől igyekezzük elkerülni az orvosokat!

és hogy mi mindenre volt elég ez a hónap? Hát nem panaszkodhatunk dolgoztunk keményen! Már bizony nagyon ügyesen tudjuk tartani a buksinkat amit most látok csak milyen nehéz feladat mert amikor elfárad bizony kileng. Szoktuk is mondani hogy diszkó van a fejébe :-) aztán képzeljétek már bizony hasonfekve elkezdi kitolni magát hááát bűbájos! és ami a legédesebb végre mosolygunk!Már vártuk bár rokonság szerint amiket készíterk vigyoriról képet fotoshoppolom mert ők még nem látták élőben vigyorogni de mondhatom hogy tényleg mosolyog.

És ami a mérföldkövet illeti! tegnap hős lett! Rólam mondjuk kevésbé lehet elmondani de ő mindenképp az volt! Első közös oltásunk ! hááááááááááttttttttttt

Annyit mondok a következőre apa viszi! borzalom! Én aki a tű látványától rosszul vagyok hát még fogjam le?! No nem köszönöm szépen ! ugyhogy én sajna nem tudtam leküzdni a fóbiát de voltak akik segítettek! és mi a vicc! hogy mi nem az oltástól sírunk! ugyanis mig ránkkerült asor végigordítottuk a várakozási időt, majd amint beoltottak minket elcsöndesedtünk.igy jót nevettem hogy mi fordítva vagyunk bekötve mert mire mi kijöttünk zengett a váró a többi beoltott babától ,mi viszont csak nézelődtünk.:-) no de sebaj túl vagyunk rajta!

Remélem egy hasonlóan izgalmas hónap vár reánk ! És ha sikerül teszek egy két lépet közzé:-)

A kicsi a nagy az Artur ......................

A mai nap több szempontból is sikeres volt számomra, nemcsak mint óvónéninek, de mint édesanyának is.

Tegnap este csak úgy mellékesen megjegyeztem nagylábumnak, -ahogy Lulu anya hívja gyermekemet-, van e kedve velünk tartani a Kopaszi gátra. Némi gondolkodás után meglepetésemre igent mondott. Alig bírtam leplezni lelkesedésemet, mert ilyenkor általában ahogy ő mondja "sok" szoktam lenni.

Tehát bővült a kísérő csapat.

Reggel aztán kezdődött a készülődés. A hétvégén többen kínlódtunk ugyanazzal a "korral", igy aggódtunk, hogy mindenki egészséges legyen mára.

De végre elindultunk és az időjárás is kegyeibe fogadta a mai napot. Nem voltam még ezen a helyen tehát kíváncsi is voltam milyen. Meglepődtem, mert tényleg gyönyörű hely itt Budapest déli részén, egészen közel hozzánk. Először a játszótérre mentünk, hogy jól kiugrálhassák magukat, levezessék a fölös energiáikat. Utána kezdtük meg a sétát. A nagyokkal teljesen lemásztunk a nagyDunához, a kövekről dobáltunk a vízbe. Majd teljesen körbe sétáltunk, hol fent hol lent. Külön tetszett, hogy mindenhova az van írva "Fűre lépni szabad"

Elfáradtunk gyermek felnőtt egyaránt. Nekem mégis boldog volt ez a nap mert újra egyszerre lehettem anya és Judit néni. És bocsássátok meg nekem az elfogultságomat, de szerintem nagy fiam ügyes óvóbácsi volt.

Utóirat csak felnőtteknek:

Ennek a napnak azonban voltak egyéb kellemetlen tanulságai is.

Sokat gondolkodtam rajta leírjam e vagy sem de mégis csak az igen győzött. Ugyan lehet ezzel majd nem tetszést, vitát váltok ki.

A kiíráson azt kértük mindenki hozzon egy darab 3 decis üdítőt és MÁS SEMMIT. Nem a 3 deci vagy kettő és felesen van a hangsúly.

Háti zsákot félnaposra nem szoktunk vinni különböző "töltelékekkel", mert csak probléma, hogy vigyázzunk rá.

De többen üvegest és félliterest hoztak. Hallom ahogy kérdezitek és "hol a gond"?

Elmondom.

Félitert egyszerre nem tudnak meginni. Néhányan kettőt hoztak.

Aki betartja a szabályt -amiről egyébként a szülőin beszéltünk-és csak egy kis dobozost hozott az ráfázik!!!!!!!!!!!!!! Úgy hogy "gonosz óvónéni " ma ezek mellé állt és nem engedte a másodikat annak a néhány gyermeknek meginni. Bár ott próbáltuk megoldani a helyzetet, hogy veszünk annak akinek csak egy van, vagy........ de hát mindent aranyárban mérnek arra felé.

Beszélhetünk arról hogy legközelebb mindenki kettőt hozzon, vagy mindenki félliterest hozzon és abból is kettőt, a lényeg hogy egyformán tegyük , senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe se így se úgy.

És amiért az igen leírom mellett döntöttem még az a játéknap tapasztalatai. ott is megbeszéltük, hogy csak egy darab nem szoba méretű játékot hozzanak. És mégis minden pénteken ugyanazzal a gonddal állunk szembe reggel, hogy nekünk kell nemet mondani. A szabályok nem értünk vannak hanem értük elsősorban, őket segíti az eligazodásban. Tudom hogy mindenkinek a saját csemetéje a legfontosabb nekem is az, de már most meg kell tanulniuk, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz és néha a dolgok nem egészen úgy történnek ahogy ők "akarják", és ez akár hihetetlen akár nem, ÉRTÜK VAN ÍGY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!