A mai nap több szempontból is sikeres volt számomra, nemcsak mint óvónéninek, de mint édesanyának is.Tegnap este csak úgy mellékesen megjegyeztem nagylábumnak, -ahogy Lulu anya hívja gyermekemet-, van e kedve velünk tartani a Kopaszi gátra. Némi gondolkodás után meglepetésemre igent mondott. Alig bírtam leplezni lelkesedésemet, mert ilyenkor általában ahogy ő mondja "sok" szoktam lenni.
Tehát bővült a kísérő csapat.
Reggel aztán kezdődött a készülődés. A hétvégén többen kínlódtunk ugyanazzal a "korral", igy aggódtunk, hogy mindenki egészséges legyen mára.
De végre elindultunk és az időjárás is kegyeibe fogadta a mai napot. Nem voltam még ezen a helyen tehát kíváncsi is voltam milyen. Meglepődtem, mert tényleg gyönyörű hely itt Budapest déli részén, egészen közel hozzánk. Először a játszótérre mentünk, hogy jól kiugrálhassák magukat, levezessék a fölös energiáikat. Utána kezdtük meg a sétát. A nagyokkal teljesen lemásztunk a nagyDunához, a kövekről dobáltunk a vízbe. Majd teljesen körbe sétáltunk, hol fent hol lent. Külön tetszett, hogy mindenhova az van írva "Fűre lépni szabad"
Elfáradtunk gyermek felnőtt egyaránt. Nekem mégis boldog volt ez a nap mert újra egyszerre lehettem anya és Judit néni. És bocsássátok meg nekem az elfogultságomat, de szerintem nagy fiam ügyes óvóbácsi volt.
Utóirat csak felnőtteknek:
Ennek a napnak azonban voltak egyéb kellemetlen tanulságai is.
Sokat gondolkodtam rajta leírjam e vagy sem de mégis csak az igen győzött. Ugyan lehet ezzel majd nem tetszést, vitát váltok ki.
A kiíráson azt kértük mindenki hozzon egy darab 3 decis üdítőt és MÁS SEMMIT. Nem a 3 deci vagy kettő és felesen van a hangsúly.
Háti zsákot félnaposra nem szoktunk vinni különböző "töltelékekkel", mert csak probléma, hogy vigyázzunk rá.
De többen üvegest és félliterest hoztak. Hallom ahogy kérdezitek és "hol a gond"?
Elmondom.
Félitert egyszerre nem tudnak meginni. Néhányan kettőt hoztak.
Aki betartja a szabályt -amiről egyébként a szülőin beszéltünk-és csak egy kis dobozost hozott az ráfázik!!!!!!!!!!!!!! Úgy hogy "gonosz óvónéni " ma ezek mellé állt és nem engedte a másodikat annak a néhány gyermeknek meginni. Bár ott próbáltuk megoldani a helyzetet, hogy veszünk annak akinek csak egy van, vagy........ de hát mindent aranyárban mérnek arra felé.
Beszélhetünk arról hogy legközelebb mindenki kettőt hozzon, vagy mindenki félliterest hozzon és abból is kettőt, a lényeg hogy egyformán tegyük , senki ne kerüljön hátrányos helyzetbe se így se úgy.
És amiért az igen leírom mellett döntöttem még az a játéknap tapasztalatai. ott is megbeszéltük, hogy csak egy darab nem szoba méretű játékot hozzanak. És mégis minden pénteken ugyanazzal a gonddal állunk szembe reggel, hogy nekünk kell nemet mondani. A szabályok nem értünk vannak hanem értük elsősorban, őket segíti az eligazodásban. Tudom hogy mindenkinek a saját csemetéje a legfontosabb nekem is az, de már most meg kell tanulniuk, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz és néha a dolgok nem egészen úgy történnek ahogy ők "akarják", és ez akár hihetetlen akár nem, ÉRTÜK VAN ÍGY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kedves „Sárgicák”!
VálaszTörlésMa már, vagy negyedszer olvasom el a bejegyzést. Gondolkodom én is hogy leírjam vagy sem. A férjem folyamatosan nyugtat, hogy „á, hagyd a fenébe……”. Én mégis úgy döntöttem, hogy leírom.
„A szabály, az szabály!”
Viszont minden szabály csak akkor ér valamit, ha mindenkire vonatkozik és mindenki be is tartja azt.
Nem keresünk kiskapukat, nem játsszuk ki a szabályokat, nem verjük át a másikat. Ez bizony a nyugodt élet alapfeltétele. És ennek bizony az életünk – legyen az felnőtt, iskolás vagy óvódás – minden területén működnie kell(ene)!!!
És valljuk be őszintén: ez erkölcsi alap is. Legalábbis számomra.
Ha alkotunk szabályokat, annak betartása mindenkire nézve kötelező! Felnőttre és gyerekre nézve egyaránt.
Le is fordítom. Meg kell, hogy mondjam, hogy mint anya, szülő és pedagógus rendkívül ambivalensek az érzéseim.
És ez nem a kirándulás 1 db 2 decis üdítője miatt van csak így………….
Meglehet, én nem voltam elég ügyes. Most sem. Nem baj.
Nem szopókás (vagy nem szopókás) 3 dl-est pakoltam -mert azt úgysem önti ki az óvónéni -, hanem megkérdeztem Kriszti nénit, hogy egy vagy kettő. És, hogy rágcsálnivaló kell-e. És, hogy hátizsákba pakoljunk-e. Lackónál, ezért volt az, ami. Nem 2 liter, 2 db. Mert így szokott lenni, mert hátizsákkal szoktak menni (úgy láttam mindenki ezzel érkezett), mert megkérdeztem. Én is………
És, tartottam magam a szabályhoz.
Ahogy számunkra szabály a tisztasági csomag hónap elején, ahogy szabály a társas és a játék mérete, ahogy szabály az alvós játék mérete is. Nem párna, nem bálna…….csak kutya. Itthon is azzal alszunk.
Ahogy szabály, hogy a társassal mindenkit engedünk játszani, ahogy szabály, hogy mindhárom gyermekemet egyformán szeretem, bár kettőt nem én szültem………
Persze óvodáskorban sok minden a szabálytanulásról szól. Azonban nekünk felnőttként sem mindig sikerül a szabályok betartása, valljuk be őszintén. De igyekszünk. Ahogy a gyermekeink is.
Lehetőleg úgy, hogy ne bántsuk meg és ne játsszuk ki egymást.
Szerintem ez a fontos.
Kedves Kriszti!
VálaszTörlésFélnapos kirándulásra nem szoktunk hátizsákot vinni, csak egy db dobozos üdítőt és összesen 2-3 csomag rágcsát a szekrényből amit általában tőletek kapunk ennyi. hogy ne kelljen vigyázni a zsákokra és cipelni. Az egésznaposon szoktunk hátizsákot vinni esőkabáttal, pótruhával.