2012. szeptember 9., vasárnap

"Itt van az ősz itt van újra.."



.."S szép mint mindig énnekem,
tudja Isten mi okból
szeretem? de szeretem..."


Elérkezett, hát az első nap, visszatértek és megérkeztek.
Visszatértek régi csemetéink és megérkeztek az új sárgicák.
Mi nagyon izgultunk. Ti? Szerintem Ti is. A hét folyamán ezt el is árultátok nekem.
De ez így természetes.
A nagyobbak azért aggódtak, milyenek lesznek a kicsik, a kicsik pedig akik otthonról jöttek: Bence, Normi, Jázmin, Patrik, pedig most ismerkednek azzal milyen anya nélkül az élet, és hát annyira nem is egyszerű, akik pedig bölcsikések voltak azok az új hely és új felnőttek izgalmát élték át.És mi? Hát azért izgultunk, hogy sikerül ezt a kis csapatot egybe terelni, összekovácsolni.

A megnyugvás elég hamar eljött.
Már hétfőn látszott jó kis csapat lesz.
Reggel Niki néni is csatlakozott hozzánk, akit én kértem, ha van kedve jöjjön segíteni. S mivel Ő is kíváncsi volt boldogan mondott igent.
Jól telt az első nap. Az ikrek voltak az elsők Tomi és Peti akik, akik sírás nélkül jöttek be. Ugyan Peti felhívta Tomi figyelmét nem kell sírni, amikor anya kifordult az ajtón, Ő zendített rá.:-)persze csak néhány pillanatig tartott a szomorúság.
Bence, Kendra, Norbi, rögtön játszani kezdett. Normi, Patrik, és Jázmin nehezen, sírással vált el anyától, az Ő napjuk nem volt felhőtlen. A legidősebb az új gyermekek közül Andris, Ő másik oviból jött, nagy csportos. Hétfőn még anya társaságát, élvezve ismerkedett Rebeka a többiekkel.

Kedden aztán már minden haladt a maga útján, helyre állt a rend, beindult be szokásos élet. Mintha semmi sem történt volna éltük a sárgicák szokásos hétköznapjait. Amiről azonban a bennfentesek pontosan tudják már, cseppet sem szokványos.

Szóval túl vagyunk az első héten és jóleső fáradsággal állapítottuk meg pénteken , minden rendben, egy újabb "jutalom év" vár ránk.

A "régi" nagyok közül, Petra, Rolcsi, Lulu, Domci, Dorka, Bence, már volt látogatóban bent, Amikával, a kerítésnél beszéltem, Marcival az ovi előtt találkoztam, és Anita anyukájával is sikerült beszélnem, jól vannak, tetszik a suli, jól érzik magukat. Reméljük később is így marad.



1 megjegyzés:

  1. Kedves Judit, nagyon szépen köszönöm a blog újraindítását. Számomra sokat jelent, hogy tudom követni így a csoport eseményeit, ténykedését, melyet az én "feledékeny" nagy óvodásom nem tart fontosnak megemlíteni, mert számára annyira természetes "óvodai dolog".... Így gyakran az események elmerülnek a "Nem történt ma semmi az oviban" sejtelmes burokban.

    AnnaDóri nagyon várta már az ovit, hiányoztak a gyerekek is, de várta, hogy végre igazi NAGY lehessen, s ő is végezhesse a csak a nagyoknak járó foglalkozásokat. A kicsiket örömmel terelgeti, s mindennap aggodalmasan megjegyezte, hogy az új Bence még mindig beteg.

    Tartalmas, remek évet kívánok nektek az új csapattal. Rita

    VálaszTörlés