Március idusa

Az elmúlt héten nemzetünk legfontosabb ünnepét vártuk.
A gyerekeknek már előzőhéten énekeltem a Himnuszt, szerettem volna ha minél jobban "fülükbe" mászik. A hét elején már egyre többen énekelték velem.
Bence már tudta melyik öreg könyvemet kell kivenni a szekrényből amelyikben a "Lacikás" vers is van. (Petőfi kötet)
Csongiról az is kiderült hogy tudja az összes versszakát a "Nemzeti dal"-nak, mert amikor Marci tesónak meg kellett tanulni az iskolában ő is megtanulta vele.
Így hát nem volt más mint előre, mi is megtanultuk.
Néhány csemetével Danival, Dorkával, fonalból készítettünk nemzeti színű "ostort"
Sajnos nem volt elég a fonal.
Szerdán reggel kokárdát készítettünk tépéssel ragasztással, amit ki is vittünk a Kossuth szoborhoz a Városháza elé.
A Petőfi szobornál pedig Csongi vezetésével elszavaltuk a Nemzeti dal-t.
Rövid de annál szívmelengetőbb hetünk volt. A gyerekek érezték hogy valami nagyon fontosra, emlékezünk amire mi magyarok büszkék lehetünk. A Himnusz éneklése közben csak úgy ragyogtak a szemecskék.
A héten egy új fiatalember csatlakozott társaságunkhoz Márkó aki most költözött ide. Pankánk jelét kapta a lombos-fát.
Nagyon kedves kisfiú, hamar "beilleszkedett"

Kedden délelőtt a fiúkkal a birkózó csarnokban voltunk egy fantasztikus bemutatón.
nagyon jól éreztük magunkat, érdekes, látványos és "fárasztó" volt.
A mester Bencét, Atát, és Danit látta nagyon ügyesnek.
Köszönöm Csillának, hogy elkísért minket!!!!!!!!