Éjjel sokszor felébredtem hogy megnézzem hányóra, mennyit kell még aludni reggelig, hogy végre elindulhassak.
A kapuban Fecóval Rolcsi apával találkoztam először és örömmel láttam, hogy még csak nem is sántikál gyógyul a lába.
Az udvaron pedig Rolcsi már szaladt is felém ahogy meglátott, Anita a maga szokott módján örült, egy mosolyt dobott a hintáról. Tudom hogy örültél nekem!!!!
Aztán megjött Ata aki rögtön a karomba ugrott még a reggeli nehéz elválás is elmaradt, anyát könnyen elengedtük dolgozni. Dominika is boldog volt és mivel anya már dolgozik ő is nagyon korán jött. Aztán Ami is szaladt ahogy meglátott és Gyula úrtól is kaptam egy nagy ölelést ami nagy szó ám. Utolsónk érkezett Fannikám apa ölében sírva de ez nagyon hamar elmúlt, ahogy átvettem és szembesült velem hogy itt vagyok végre.
Na ezek a pillanatok azok amiért az ember lánya várja az első napot.
Szerencsére még ma jó idő volt és kint lehettünk egész nap az udvaron, igaz összevont csoportok vannak még. Mivel a hátsó udvarrészen voltunk csak későn délelőtt vettem észre hogy a nyár folyamán elkészült a mi homokozónk fölé is a tető!!!!!!!!!! ugye mi pénzhiány miatt tavaly kimaradtunk. Klári néni jót nevetett hiszen azt figyelte mikor veszem már észre, emlékezett hogy milyen mérges voltam tavaly ilyenkor. Úgy hogy ruhaujjat felgyűrni nagy homokozások következnek most már a saját homokozónkba!!!!!!
Rolcsi! reggel én várlak, elkértem Mariann nénitől a nyitást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése