Hogy mindezt miért írom most le?
Hát valaki itt ugyan így gondolkodhatott amikor elkezdett játszani. Kire gondolok? hát Béla apára.
Nagyon megörültem, azt gondoltam ez most felpezsdíti az oldalt,
és többen beszállnak. Nem ez történt. Kár. Higgyétek el jó néha gyereknek lenni, megfeledkezni a világ bajairól, tudom a saját bajaink a legfontosabbak, nehezen élünk, mindenkinek sok gondja van. De pont a humor az ami élhetővé teszi az életet, utána sok miden könnyebbnek tűnik, könnyebb megrázni magunkat és tovább folytatni.
Elnézést, hogy most nem a mindennapjainkról írtam, hanem az érzéseimről.
Egyébként túl vagyunk a csatán amit természetesen itt, most az oviban megnyertünk. Készítettünk pártákat, kardokat, csákókat, a fiuk kitalálták a hogyan tehetnék az övükbe a kardokat. A lányok a győztes csata fiainak pedig elemózsiát készítettek.
Utána a közösen készített nemzeti színű virágot kivittük a Városháza előtti Kossuth szoborhoz.
Örüljünk a tavasznak, a hosszú hétvégének, csináljunk a szabadba jó programokat!
Jó pihenést!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése