Hát természetesen Petráról van szó. Néhány napja takarva van az egyik szeme, hogy a másik erősödjön. Szinte kivétel nélkül jól reagáltak a gyerekek, dicsérték milyen helyes ezzel a takarással, de azért akadt sajnos kivétel is. Már akkor elhatároztam, hogy kitalálok valamit. Rolcsi apa adta a megoldást amikor készített egy szemtakarót, akkor született az ötlet. hogy mindenki aki szeretne kipróbálhatja milyen érzés, letakart szemmel jönni-menni játszani.
Kriszti néni férje segített a megvalósításban íratott receptet, így sokkal olcsóbban tudtunk venni ilyen szemtakarót.
Ma volt a nagy nap! szinte mindenki rögtön jött és kért belőle. Persze volt akinek hosszabb időre volt szüksége, hogy elszánja magát, de a végén kicsi nagy beszállt a játékba. Még az átöltözős tornát is így tartottuk meg. Addigra annyira megszokták, hogy, egyáltalán nem zavarta őket a játékban. Csúnya óvónéni ráadásul célba dobós játékot választott. Nagyon sokat nevettünk.
A torna után megbeszéltük, hogy aki elfáradt ,leveheti. És ekkor 5-en elhatározták_teljesen maguktól-hogy ők bizony holnap reggelig magukon hagyják. Dominika, Anita, Dorka, Marci, Anna Dóri. Nagyon büszke voltam rájuk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Néhányan megfogalmazták mit éreztek:
Anita: Jó érzés volt átélni!
Panna: Ugyanúgy csinálhattam, átéreztem azt amit a BARÁTNŐM, Torna közben vicces volt
Rolcsi: Jó is és rossz is volt
Dominika: szeretném holnap reggelig viselni
Lilla: Olyan érzés volt mintha rossz lenne a szemem.
Remélem ma is sokat tanultak JÁTÉK közben.
Köszönjük!!!!
VálaszTörlésMásfél évvel ezelőtt, amikor először kellett felvennie, nagyon szomorú volt és én is csak így tudtam felrázni, hogy felvettem a szememre a "takarót". Jókat nevettünk mi is, viszont borzasztó érzés volt és tényleg alig láttam fél szemmel.
Köszönjük sárgicák:)